Amíg a kieső helyen lévő csapatok most az SMS láncokat szervezik iskolájuk benntartásáért, addig mi sok erőt kívánunk a csapatnak a következő fordulóra való felkészüléshez. Ámbár tudjuk, a fizikai felkészülés kevés, ha nincs miből eszközöket venni, s ha nincs miből és miben utazni. Ezért a Református Kollégium támogatójegyeket bocsátott ki, 200 Ft-os címletben. Aki szeretné a csapatot támogatni, vásárolhat a támogatójegyekből a Református Kollégium Gazdasági irodáján minden hétköznap. (Tel:. 441-052) Megérdemlik az elismerést, a segítséget a gyermekek és a szülők. Tiszakécske neve ritkán hangzik el a televízióban – Budapest, Pécs, Kecskemét, Sopron előtt!!! -, és akkor sem 50 perc alatt ennyiszer… :)
Bodor Adrienn, de Jonge Norbert, Deák Tamás, Gergely Dávid, Kardos Alexa, Kiss Éva, Kovács Márk, Maczkó Gábor, Nagy Attila, Nagypál Csenge, Sánta Klára,
Varga Melinda és a felkészítő: Gergely János
Gratulálunk, s egyben további sikereket kívánunk az egész csapatnak, a háttérben dolgozóknak, és a lelkes szurkolóknak!
Reméljük, hamarosan további sikerekről számolhatunk majd be!
További képek:
„Kihoztuk magunkból a legjobbat” - Tiszakécske
Kiemelkedő teljesítményével a tiszakécskei Református Kollégium Általános Iskolája is megszerezte a jogot, hogy legközelebb a középdöntőben mérkőzzön meg a rivális iskolák csapataival. Bohács Imre, igazgató-helyettes úr mesélt diákjai élményeiről, és arról, hogy milyen taktikával készültek a vetélkedőre.
- Hogy tetszett a verseny a gyerekeknek?
- Nagyon tetszett, nagyon jól érezte magát mindenki! A vetélkedő után, akikkel beszéltem, mindenki azt mondta, hogy nagy élmény volt. Még a szülők, a szurkolók, és a felkészítő tanárok is.
- Hogy készültek fel?
- Január közepén kezdtünk el próbálgatni, kiválogattuk a csapatot. Aztán pedig azt lehet mondani, hogy folyamatosan, hétköznaponként napi egy órát edzettek a helyi sportcsarnokban a gyerekeink.
- Utólag vissza tekintve hogy látja, mennyire volt erős a mezőny?
- Maradjunk annyiban, hogy nem bízhatjuk el magunkat. Nagyon sokat gyakoroltunk és ennek az eredménye látszott az ottani szereplésen. Próbáltuk testre szabottan megosztani a feladatokat, aszerint, hogy ki miben jobb. Bár nem én voltam a felkészítő tanár, megpróbáltam biztosítani és előteremteni azokat a feltételeket, amelyek a felkészüléshez szükségesek. Azt hiszem, kihoztuk magunkból a legjobbat.
- Melyik feladat törte a legtöbb borsot az orruk alá?
- Egyértelműen az utolsó kör, ahol már dupla pontokért folyt a verseny. Nekünk az jelentette a legnagyobb kihívást.
- Mi a fő cél a továbbiakra nézve?
- A célja szerintem mindenkinek az országos döntő, nagy eredmény lenne, ha addig eljuthatnánk. Nem sporttagozatos iskola vagyunk, nálunk inkább reál és humán beállítottságú gyerekek vannak és nem a sport az iskola fő profilja, ezért is számítana ez akkora eredménynek.
- A fáradtság vagy a jókedv volt a nagyobb a vetélkedő után a buszon?
- Nagyon jó volt a hangulat, nagyon örült mindenki az eredménynek. Ez a játék szerintem azoknak nagy élmény, akik önállóan a sportban nem érnek el nagy teljesítményeket és nem tudnak a csúcsra jutni, itt viszont csapatban, kicsit fejjel, kicsit ügyességgel, megmutathatják mit tudnak.
Utolsó kommentek