Úgy hozta a sors, vagy valami más, hogy a hétvégén "kint voltam a meccsen", életemben először. Hogy emiatt-e vagy alapból ilyen jó a csapat, nem tudom de nyertünk. Az ifjúsági csapat 11-0-ra verte a vendégek ifi csapatát, a felnőttek pedig egy szívbemarkoló 6-3-al zárták a második félidőt Dusnok ellen. A felnőtt meccsen (nem vagyok egy nagy szám becslő) 200-300 néző volt. Lehet ezt szépnek vagy éppen kevésnek is nevezni. Egy biztos, vannak tények: tény, hogy a kapu mögötti lelátó részre egyáltalán nincs igény, sőt, a fél pálya egyik beton lelátó részére se igazán (apropó.. hol vannak a székek? a szerk.). A többi helyen kényelmesen - hézagosan voltunk. Nem tudom mennyi az össz befogadó képessége a sportlétesítménynek, de higgyétek el, még sokan elférnénk.
Olyan jó lenne látni két hét múlva, - amikor ismét itthon játszunk - hogy többen drukkolnánk a mi csapatunknak. Az én szívemben ég a remény, hogy egyszer ismét az első osztályban "rúgjuk" majd a bőrt. Ehhez viszont nem csak egy ütős csapatra, és pénzre, hanem biztató táborra is szükség van. Legyünk hát azok! Két hét múlva találkozunk/találkozzunk! :)
Legyen ez a "kezdő rúgás" azon a rögös pályán... HAJRÁ KÉCSKE!
Kép galériánk a két vasárnap délutáni meccsről itt...
Utolsó kommentek