Fel akarták gyújtani a Tancsáházát 1956. október 27-én a 17 halálos áldozatot követelő sortüzet követően - derül ki Kovács Miklós kékfestőmester visszaemlékezéséből. Két feldühödött fiatal már a szétlocsolt petróleumot próbálta meggyújtani, amikor Miklós bácsi lebeszélte őket tervükről. Az 56-évvel ezelőtti eseményeket az idén augusztus 20-án díszpolgári címet kapott Kovács Miklós emlékeivel idézzük fel.
"Önálló kékfestő iparosok voltunk édesapámmal, a műhelyünk a házunknál volt az akkori Sugár utcán (ma Béke utca). Munkával töltöttük ezt a napot is. A hangosan éneklő fölvonulok zaja behallatszott az udvarra, és egy kis munkaszünetet tartván egyenesen a főtérre mentem. Orosz Gyurka komám mellett álltam éppen. Együtt döntöttük föl – az első lövedéksorozat után – az ő motorját, s rohantunk el ész nélkül. Én arra emlékszem, hogy Orosz Zoltán tanácselnök petíciót olvasott fel az akkori közellátási miniszterhez címezve, melyben követelik a tiszakécskei gazdák a beszolgáltatás eltörlését.
Ezután Matúz Dezső szavalta a Talpra magyart, s miután ez is megtörtént, a Himnusz éneklésére szólította fel valaki a tömeget, és amikor odaértünk a Himnuszban, hogy »balsors akit régen tép…«, hát a Batka-közön, déli irányból megjelent egy repülőgép. Előtte a templom felől lehetett látni valami lassan szálló repülőgépet, amely megdöntötte a szárnyát. Amikor a Batka-köz felől jött a gép, akkor az eleje lángolt és szinte a láng észlelésével egy időben a gépágyú zaja is megjelent. Gyorsan a földre feküdtünk, majd eszünket vesztve menekültünk a helyszínről.
Kovács Miklós idén augusztus 20-án díszpolgári címet vehetett át Kovács Ernő polgármestertől.
Én összesen nyolc sorozatot olvastam meg. Minden sorozatra emlékszem. Az első ott ért a motornál, a másodiknál a Czakónét láttam elesni. A harmadik az út mögött ért, a negyedik az ott tüzelt a fényképész kirakatánál, az ötödik a Klárik-kapu bejáratánál… Úgy 15-30 másodpercnyi időközönként jött egy sorozat. Ez közönséges népellenes cselekménynek számít, mert nem csak az együtt lévő tömeget, hanem a menekülő… eszét vesztve menekülő embereket még több száz méterre a tett helyszínétől is lőtte. A Szikvíz-üzem és a volt Országzászló között több száz méter távolság van, és a Szódagyár előtt álldogáló lovas kocsi lovait is szétlőtte.
Két fölháborodott fiatalember fel akarta gyújtani a Tanácsházát. Az elnöki irodában is petróleumot locsoltak szét, és megpróbálták gyufával meggyújtani. Én mondtam: »Gyerekek, nem kell ezt csinálni! Bármilyen új rendszer legyen is a későbbiek során, Tanácsházára mindenképpen szükség lesz. Ha apátok megtudja, hogy ti gyújtottátok föl, agyonver benneteket, mert neki kell megfizetni.« És szépen hazakísértem őket."
Az 1956-os tiszakécskei eseményekre 2012. október 27-én, 17 órától a Szent Imre téren (a városházával szemben) emlékezünk. A rendezvény szónoka Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője lesz. Közreműködnek a Református Kollégium diákjai.
A tiszakécskei sortűz áldozatai
- Bognár József, szívlövés
- Csonka László, fej- és szív átható lövés
- Czakó Ferencné Mihályi Gizella, tüdőlövés, elvérzés
- Fazekas Imre, szívölés
- Gyapjas Ferenc, lépszakadás, has- és mellkas lövés
- Herczig Győzőné Tekes Mária, fejlövés
- Kálai Árpádné Kálai Etel, jobb fejtáji lövés
- Lovas József, lágyéklövés, hasüregi elvérzés
- Mohácsi István, mellkaslövés, elvérzés
- Parádi János, haslövés, elvérzés
- Parádi Pál, jobb combot roncsoló lövés, hasűri vérzés
- Sánta István, fejlövés, szétroncsolt agyvelő
- Szabó Péter, jobb láb ellövése, elvérzés
- Szitár János, nyaktáji lövés
- Szóráth György, haslövés, elvérzés
- Rédai Bertalan, fejlövés, agyvelő roncsolás
- Utasi Ilona, kéz és haslövés
... és a 110 sebesült.
(Bejegyzésünket a Tiszakécskei Honismereti Kör által összeállított "Sortűz Tiszakécskén 1956-ban" c. könyvből készítettük. A kiadványt az Antalógia Kiadó bocsátotta közre, 1995-ben.)
Légy rajongók a Facebookon, hogy mihamarabb értesülhess az új anyagainkról, illetve ha tetszett, oszd meg írásunkat, hogy másokhoz is eljusson!
Köszönjük!
Utolsó kommentek