Tiszakécske Blog

Kedves Olvasók!

 
Néhány apró módosítás lépett életbe néhány perce a Tiszakécske Blogban. Ezen túl konkrétan az utolsó 3 komment is látszódni fog az oldal jobb oldalán. (Eddig az aktív cikkek - amelyekhez érkezett komment - látszott! Természetesen ez is marad!) Valamint a  minimum kétszer használt címkék is megjelennek ezen túl a blog jobb oldalán, így azok könnyebben használhatók, ha egy-egy témában kívántok vissza keresni régebbi írásainkra.

Még egy apró változásra lehetnek figyelmesek a szemfülesek: ezen túl „mindössze” 10 bejegyzés (post) fog megjelenni a blog főoldalán. Természetesen a régebbiek vagy az archívumban, vagy az oldal alján lapozva megtekinthetőek.

Fontos: új - és nem utolsó sorban működő- e-mail címünk van, erről lentebb.

A Firefox használókhoz

Nem is vagytok(unk) kevesen. Az olvasók 32%-a ugyanis Firefoxot használni.

Ámbár néhány érdekes dologra lehettek figyelmesek az ezen böngészőt választó olvasóink.

Az egyik esztétikai, a másik pedig felhasználás beli gond.

Az esztétikai a következő:

Fogalmunk sincs, hogy és miért került ide ez a csík. De lehet most már direkt ott is hagyjuk;). (Kivenni úgyse tudjuk:) ).

A felhasználást zavaró probléma pedig a következő:

 
Ez a kép fogadja azokat, akik foxal próbálják megnyitni az első bejegyzést, ahol már majd nem 1100 komment található.

A probléma ismert előttünk, de tenni ez ellen sem tudunk, tehát aki szeretne bekapcsolódni a beszélgetésbe, az válasszon ehhez a művelethez egy másik böngészőt.

Ismét mindenkihez

Itt jegyezném meg, hogy már régen gondoltunk arra, hogy létrehozunk egy fórumot, ahol lehetne folytatni a beszélgetést témákra bontva, ami a későbbi böngészést lényegesen megkönnyítené. Vélemények?

S amiről már a bejegyzést elején írtam: blog mail címe: tiszakecskeblog@gmail.com – ra változott. A régi cím meghalt, de ez nem fog. Ezt most már rendszeresen figyeljük, tehát várjuk a véleményeket, az anyázást, ötleteket, híreket, ajánlókat… egyszóval mindent. S itt idézném az első bejegyzésben foglaltakat, amelyeket még indulásunkkor, 2006.december.6-án fogalmaztunk meg:

„Szeretnénk ha csatlakoznának hozzánk magukban ambíciót es ereikben tintát csorgató emberek, akik kedvet éreznek az újságírás eme fajtája iránt.”

Köszönettel a Tiszakécske Blog szerkesztősége”

ismét köszönettel a Tiszakécske Blog szerkesztősége

  Nem, kedves olvasóink, hál’ Istennek nincs árvíz. Így, hogy fellélegeztünk, érdemes elolvasni a következő bejegyezést.

Tar Sándor, pontosabban a TMK (Tiszakécskei Művészeti Közösség) ismét egy fergeteges programot szervezett a kedves városlakóknak. Vasárnap, 2007.09.23-án délután 5 órától természetesen a Művelődési Központban. De miről is van szó? Zene, zene és zene! Jazz-folk párbaj (Régiposta vs Tisza’83), kórusok, és Beregszászi Olga színművész koncertje a „magyarság legszebb dalaiból”.

A belépő 400FT, a támogatójegy szintén 400FT. Támogató jegy?  Bizony! Hiszen a rendezvény bevétele szintén az irodalmi teaház (Régiposta Kulturális Műhely) megalakítását segíti majd. (Egyébként a munkákkal már szépen haladnak, tessék csak ókécskén a „régiposta” felé kanyarodni.)

Jó szórakozást kívánunk mindenkinek!

(A kép nagyobb méretben ITT tekinthető meg.)

 A szüret legjelentősebb napján vagyunk túl. Szüreti felvonulás városszerte, szüreti mulattság a Lovaspályán - kaja, pia (természetesen bor! :) ).

Szerintetek milyen volt?

Egyébként tartogatnak még a szervezők programokat. Szerintem ígéretesen hangzik a vasárnap délutáni Utcaszínház is, a Művelődési Központ belső udvarán 17 órakor! (A belépés egyébként ingyenes!)

     Canzi Ágost, Szüret Vác vidékén (1859)

Egyébként bennem elevenen élnek a régi szüreti felvonulások. Amikor nagymamám kezét szorongattam, mert féltem a gólyalábasoktól, amikor örömmel néztem a lovakat, a kocsikat, az embereket… Sőt, volt hogy nyeregbe – na de sajnos csak a kerékpárom nyergébe – pattanva kísértem a felvonulókat. Szép volt.

Annak ellenére, hogy nem egy eget-földet rengető vihar volt, hanem egy csöndes kis őszi eső, az este folyamán 7-8 alkalommal kisebb-nagyobb időegységekre (értsd: 1 másodperctől – 10 perc) elment az áram Ókécskén. Információim szerint újkécskén minden rendben volt.

A kedves olvasók hogy tapasztalták?

Az ötlet lényegében már februárban megszületett, amikor az 1200. kécskei is regisztrált a közösségi portálon. Akkor a következőt írtuk: „Arra gondoltunk, hogy rendezhetnénk egy partit ahová meghívást kap az összes iwiwes kécskei. Szeretnétek?” Néhány hozzászólás érkezet, s aztán érdektelenségbe fulladt az ötlet. Ám ezt most nem hagyjuk! :)

Most, hogy lassan 2000 kécskei iWiW tag lesz, tartunk egy találkozót. Viszont egyenlőre még semmi konkrétat nem tudunk. A helyen már gondolkodtunk, az időpont viszont még nagyon kétséges. Egy szeptemberi hétvégével szemezünk ezerrel, vagyis már kétezerrel.

Ez eddig szép és jó. De jogosan merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy egy ilyen iWiW találkozón még is mit fogunk csinálni? Hiszen az iWiW alapjába véve arról szól, hogy ismerjük egymást. Lesznek olyanok, akik régi barátok, meg olyanok, akiknek halványlila gőze nem lesz arról, hogy a másik kicsoda. No, de egy jó iWiWes ilyenkor vehemensen klikkel a „közös ismerősök” gombra, és az illető adatlapjára. (Látjátok, ezért kell egy találkozó, mert az iWiW már ennyire beszőtte a minden napjainkat, hogy így jár a gépezet a fejünkben.)

Félre téve a tréfát: találkozhattok rég nem látott ismerősökkel, akiket visszajelöltetek annak idején, de nem volt időtök egy jó szót sem váltani velük. De most lesz! Megihattok velük egy pohár italt, csocsózhattok velük, stb.

Ettől függetlenül én nagyon várom a Ti véleményeteket, hogy mit lehetne csinálni egy ilyen össznépi banzájon. Hiszen, ennek még igazán kultúrája sincs. De hát majd mi csinálunk! :)
Egyébként tényleg nincs, és ebben megerősített barátom, a Google is. A Szigeten volt iWiW Live, ezt nevezném igazán iWiW-es találkozónak, de ezen kívül még nem igen találkoztam ezzel az ötlettel. Van chattali, van fórumtalálkozó, de iWiW találkozó…? Most már ez is lesz, és igen, itt nálunk, Tiszakécskén.

 
Mindenkit várunk tehát, csak még nem tudjuk mikor és hova, de amint kitaláljuk és leszervezzük: értesítünk benneteket.

 
Arra szeretnénk kérni még titeket, hogy aki kedvet kapott, s úgy érzi, el fog látogatni a találkozóra, az – mivel iWiW-es buliról van szó – jelölje ismerősnek a rendszerbe, „iWiW találkozó Tiszakécske” nevű felhasználót. Így lehet jelentkezni, s tudtunkra adni, hogy ez egy egész jó ötlet.

S ha már iWiW akkor arra kérnénk még mindenkit, hogy ezt a rövid üzentet másolja be az üzenőfalra, s szóljon az ismerőseinek. Előre is köszönjük.

Az üzenet: Kécskeiek figyelem! Itt az I. Tiszakécskei iWiW találkozó! Bővebben: http://tiszakecske.blog.hu/2007/08/30/iwiw_talalkozo - Add tovább s gyere el!

A rendszer legyen veletek!

UI:. Most jutott eszembe, hogy lehetne valami szép nagy torta, iwiw logóval és 2000 gyertyával :D szóval felírttal :) .

Ha van olyan kécskei cukrász, aki olvas bennünket, és szponzorálásként elkészítené ajándékba nekünk (nektek) ezt a tortát, azt nagyon megköszönnénk, s természetesen méltányos reklámmal jutalmaznánk. (A szervezőket itt a kommentekbe, iWiW üzenetekbe, vagy a iwiwtalitiszakecske@gmail.com címen lehet elérni.)

Megrendezték idén is a Tiszakécske szépe szépségversenyt. Több kategóriában lehetett jelentkezni. Meg is tették jó néhányan. Köszönjük, hogy egy rendezvénnyel színesebb lett a kécskei repertoár.

Egy aprócska észrevételt tennék csak: nem lehetne valami kikötést tenni, hogy a Tiszakécske szépe címért indulok csak kécskeiek lehessenek? Ugyanis a 15 döntős közül mindössze 3 volt kécskei. Voltak lányok Kecskemétről, Szolnokról azt mondom jó-jó, volt egy lány Jászkarajenőről, azt mondom az még talán beleférne, de hogy valaki szombathelyiként, cirka 300km-rrel arrébbról nevezzen, Tiszakécske szépéért, az szerintem kicsit morbid.

Tiszakécske szépe 2007-ben Farsang Dorottya lett.

 A BAON készített vele egy interjút (nem a győzelme kapcsán) de azért olvassátok el, és nézzétek meg a cikkhez tartozó galériát is.

Végezetül gratulálunk mindenkinek! :)

 Seres Orsolya és Lengyel Szilvia kécske idei és a tavalyi háziasszonya

Kedves Olvasók!

Igaz megint eltűntünk egy időre, de nem véglegesen, és ismét itt vagyunk. A mai nap megfogalmazódott bennem egy bejegyzés erről az egész „augusztushúszadikáról”.

Sétáltam a barátaimmal megbeszélt találkozási hely felé, az eső már nem esett, kezdett sötétedni. Mivel gyalogszeren keltem útra, még gondolkozni is volt időm a friss vidéki levegőt szívva. Közbe némi zörej szűrődött fel a part felől, tudtam (felismerni viszont képtelen voltam) hogy Torres Dani és csapata húzza a talp alá valót az ünnepen.

Azért igyekeztem elmélyedni a gondolataimban, melyek a mai nap körül zakatoltak. Mit is ünneplünk… és hogy ezt vajon mennyire sikerült megünnepelnem.  Őszintén bevallva nekem szinte sehogy, mivel a 18 órás városi ünnepségről lecsúsztam. No de nem baj! Hiszen még csak most jön „az est fénypontja” (idézet a tűzijáték előtti felkonferálásból).

(Zászlófelvonás, Foto: MTI)

Barátaimmal a Tisza felé vettük az irányt. Természetesen sokan tartottak még velünk megegyező irányba. Elvégre is, augusztus huszadik napja van, nemzeti ünnep!

Szinte pontosan kezdték a tűzijátékot, amely szerintem átlagos volt, néha-néha felpillantottam az égre, de inkább a gondolataimba merültem el, még az ünnepi tűzijáték közepette is.

Néztem az embereket… több féle embertípust véltem felfedezni. Először is, sok épp kamaszkorú lurkó volt lenn, egyedül. Eszembe jutott, hogy én évekig a házunk elől próbáltam nézni a tűzijátékot, vagy a fotelből a pestit. Aztán voltak a mai, átlagos, csinos fiatalok, akiktől mindig is különbözőnek éreztem magam, de hát senki se egyforma, ugye. Aztán ismét eszembe jutott, hogy ma nemzeti ünnep van, augusztus 20-a! Ez a nap teljesen összeforrt már a tűzijátékkal és ezért voltunk lent a Tisza partján olyan sokan. Az égi fényár idén „zenés tűzijátéknak” lett meghirdetve. Mit is jelentett ez? Én úgy éreztem, hogy valaki kedvenc zenei listáját tette be winampba, hagy szóljon! Néhány szám után azért szíven ütött, hogy nemzeti ünnepünkön egyetlen magyar szerzemény se hangzott el. Zenés tűzijáték, tehát szólt a külföldi muzsika, miközben lőtték fel a pirotechnikai anyagokat.

Úgy érzem, ez a piros betűs napunk elkorcsosodott. Budapesten repülőparádé van viharos tűzijátékkal, másol pedig „sima” tűzijáték. Nem, nem azt akarom mondani, hogy mért lövünk milliókat csak úgy az égbe. Kell az ünnep, meg kell ünnepelünk, hogy megalakult a keresztény Magyarország, meg kell ünnepelünk, hogy akkor, és azóta is fenn maradtunk a népek sűrű zivatarában. Csak kérdés, hogy valóban erről szólt-e ez a nap? Tudom, jöhet a támadás, hogy mért ne lenne ez így jó, aki akar elmegy egy ünnepségre, aki akar, az pedig lesétál a partra és megnézi a tűzijátékot miközben arra gondol amire akar. No és persze, mért ne lehetne egy olyan ünnepünk, amikor nem díszmagyarba feszítünk és törölgetjük szemünket, hogy igen, nekünk soha, semmi nem sikerült. (Ami egyébként nem igaz, csak arra sose emlékszünk, ami siker volt. Pl.: Nándorfehérvár, amiért a mai napig szól a déli harang stb.) Szóval mért ne lehetne egy olyan ünnepünk, ahol örülünk és vígadunk, legyen (sőt, már van) csak azért ne felejtsük el István királyt, ne felejtsük el, hogy már sok-sok éve élhetünk itt, ebben a gyönyörű és gazadag Kárpát-medencében.

 
UI:. Az István a király kécskei színpadra vitele nagyon jó ötlet volt, köszönet érte! Ez igazán emelte az ünnep fényét, csak egy költői kérdés, miért nem lehetetett mindezt 20-án, a parton, szabadtéren előadni, ahol annyian megnézhették volna, amennyin szerették volna?

Barátaim az Úrban!

 
Tegnap elérkezett a napja, hogy jó kécskei szokás szerint, megmártózzak a Tiszába’. Merthát egy igazi kécskeinek egy évben legalább egyszer bele kell mennie. Aki eddig nem tette volna, kövesse példám, évvégén, pedig számon kérem mindenkitől! Igazából nem ez a bajom, hisz a part szép, a Tisza lent van, szép tiszta a víz – finom is. A felháborodásom oka a büfék.

Emlékszem, gyermekkoromban egy bódé volt, amiben lángost és gofrit sütöttek, kapható volt még kóla talán és ennyi. Viszont mára megváltozott ez a kép: 9-10 büfé várja a vendégeket, hasonló kínálattal. Hamburger, lángos, palacsinta és társaik. S ha eszik az ember, iszik is rá. Minden vendéglátós tudja, hogy nem az ételen van a haszon, hanem az italon. Nos, Drága Barátaim: a Parton 1dl rostos üditő 70 Ft. Akárhogy is nézem 2dl árából veszek egy literst bármelyik boltban. De legyen 70Ft, úgyis kólát akartam inni. Kikerekedett a szemem, mikor láttam, hogy a kisüveges kóla a 2dl.es 200 Ft. Az szép. Akkor hátha a félliteres gazdaságosabb, gondolkodtam magamban. Rá is kérdeztem volna, ha nem láttam volna meg hogy Szóda – 20 Ft/dl. Ez sem olcsó, de a körülményekhez képest remek. Kértem is gyorsan 2x2 decit, mire a válasz: „Nincs szódánk!”. Nincs? Hát akkor mivel öblítsem le a fokhagymás-sajtos-tejfölös lángosom? (tényleg csak zárójelben, nincs baj az árával, csak a méretével) Elsétálok hát egy szomszédod büféhez, ahol nagy nyugodtan kérek egy félliteres kólát. „Háromötven!” – mondja a csajszi. Nekem kerekedik a szemem, de fizetek. Majd arra gondolok, hogy az éjjel-nappaliban (ami csak 10ig van) egy 2l-es kóla 295 Ft. Mosolygok, majd megrántom a vállam s nagy kortyokban nyelek. Nem gondolok bele abba, hogy mindenhol minden, szinte ugyanannyiba kerül, hogy talán a tavalyi kiesett nyarat próbálják behozni a büfések, hogy vajon megéri-e ez nekik, s hogy vajon túlélném-e az első hetet, ha a büfében amit nyitnék nem 70 Forint lenne egy deci rostos hanem csak 30 Ft. Igaz nem lenne rajta 56 Forint nyereségem csak 16.

Ez bánt engem. Mindenki a gyors pénzre megy.

Hazafelé pedig arra gondoltam, hogy hiányzik nekem az a régi part.