Barátaim az Úrban!

 
Tegnap elérkezett a napja, hogy jó kécskei szokás szerint, megmártózzak a Tiszába’. Merthát egy igazi kécskeinek egy évben legalább egyszer bele kell mennie. Aki eddig nem tette volna, kövesse példám, évvégén, pedig számon kérem mindenkitől! Igazából nem ez a bajom, hisz a part szép, a Tisza lent van, szép tiszta a víz – finom is. A felháborodásom oka a büfék.

Emlékszem, gyermekkoromban egy bódé volt, amiben lángost és gofrit sütöttek, kapható volt még kóla talán és ennyi. Viszont mára megváltozott ez a kép: 9-10 büfé várja a vendégeket, hasonló kínálattal. Hamburger, lángos, palacsinta és társaik. S ha eszik az ember, iszik is rá. Minden vendéglátós tudja, hogy nem az ételen van a haszon, hanem az italon. Nos, Drága Barátaim: a Parton 1dl rostos üditő 70 Ft. Akárhogy is nézem 2dl árából veszek egy literst bármelyik boltban. De legyen 70Ft, úgyis kólát akartam inni. Kikerekedett a szemem, mikor láttam, hogy a kisüveges kóla a 2dl.es 200 Ft. Az szép. Akkor hátha a félliteres gazdaságosabb, gondolkodtam magamban. Rá is kérdeztem volna, ha nem láttam volna meg hogy Szóda – 20 Ft/dl. Ez sem olcsó, de a körülményekhez képest remek. Kértem is gyorsan 2x2 decit, mire a válasz: „Nincs szódánk!”. Nincs? Hát akkor mivel öblítsem le a fokhagymás-sajtos-tejfölös lángosom? (tényleg csak zárójelben, nincs baj az árával, csak a méretével) Elsétálok hát egy szomszédod büféhez, ahol nagy nyugodtan kérek egy félliteres kólát. „Háromötven!” – mondja a csajszi. Nekem kerekedik a szemem, de fizetek. Majd arra gondolok, hogy az éjjel-nappaliban (ami csak 10ig van) egy 2l-es kóla 295 Ft. Mosolygok, majd megrántom a vállam s nagy kortyokban nyelek. Nem gondolok bele abba, hogy mindenhol minden, szinte ugyanannyiba kerül, hogy talán a tavalyi kiesett nyarat próbálják behozni a büfések, hogy vajon megéri-e ez nekik, s hogy vajon túlélném-e az első hetet, ha a büfében amit nyitnék nem 70 Forint lenne egy deci rostos hanem csak 30 Ft. Igaz nem lenne rajta 56 Forint nyereségem csak 16.

Ez bánt engem. Mindenki a gyors pénzre megy.

Hazafelé pedig arra gondoltam, hogy hiányzik nekem az a régi part.