Besötétedett, majd kerékpárra pattantam és szétnéztem a városban. Sötétséget láttam. (Neeeeem, nem az emberek fejében!) Az utcán. Több helyen nem volt közvilágítás. A Szabolcska utca újkécskei szakaszának egy része volt sötét, ami viszont egészen durván hatott, az a Babits teljes sötétsége volt. Az utca végén láttam csak piroslani egy autó lámpáját. Ahogy közel értem, láttam, hogy egy tűzoltó autóról van szó. Egész nap dolgozhattak. Kicsavart fák, leszakadt vezetékek, lehullott cserepek, megrongálódott tetőszerkezetek, stb. Továbbtekertem. A nagy hun király utcája – gyengébbek kedvéért: Attila utca – is sötét volt. Gondoltam kivergődök a főútra, s majd ott látok is valamit.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Az előző bejegyzésben – még január első napján – ígéretet tettem egy következő bejegyzésre. Ez sajnos elmaradt, de néhány sorban itt leírnám annak a fő lényegét. Decemberben nagyon dühös voltam, amikor az Attila utca végén, - mielőtt fordultam volna a Szolnoki útra – egy hatalmasat estem szintén biciklin. Csúszott az út. A kerékpárút járhatatlannak bizonyult. Mindenkit elküldtem melegebb égtájakra – hohó! ott legalább nem kell letarkítani az utakat! – viszont január első napjának első óráiban, hatalmas meglepetésben volt részem. Még mindenki javában pezsgőzött, részegen énekelte a Himnuszt, vagy az alkoholtól bódultan kitudja mit csinált… néhány gondos ember tiszakécskei utcáiról az év első, frissen hullott havát TAKARÍTOTTA! A Tiszakécske Blog sok támadást kapott azért, mert őszintén ír a városban zajló eseményekről – főleg egyébként titeket, olvasókat illetve hozzászólókat ért a támadás, nyíltan akár a város vezetésétől is – éppen ezért tartottam fontosnak, hogy ha megkésve is, de ezt a pozitív élményemet leírjam. Nem tudom ki rendelte oda azt a hotolót, de nagyon-nagyon boldog új évet kívánok annak a dolgos embernek, aki újév első napján – amíg mások ünnepeltek – az utat járhatóvá tette. Utólag is köszönjük.
De térjünk vissza a mai viharra. Tehát az Attila Streetről kanyarodtam a szolnoki útra és az is sötét volt, egyedül a Penny nagy piros lámpája vakította a szemem.
Utolsó kommentek