2007. október. 27-én az 51 évvel ezelőtti sortűzre emlékeztünk az ’56-os emlékműnél. A rendezvényt az Arany János Művelődési Központ szervezte.
A megemlékezésen részt vettek a városunk lakói, társadalmi szervezetei, oktatási intézményei, egyházai, politikai pártjai valamint a képviselő testület tagjai és természetesen Kovács Ernő polgármester is. A rendezvényt a közel 300 résztvevő a Himnusz éneklésével kezdte.
Tiszakécske idén megkapta az ’56-os forradalmi zászlót és kitüntető oklevelet. A címet azok kaphatják meg, akik részt vettek a forradalomban, és nem hagyják azt feledésbe merülni. A zászlót és az oklevelet Novák Ferenc a Történelmi Igazságtételi Bizottság Bács-Kiskun megyei elnöke adta át Kovács Ernő polgármesternek. Novák Ferenc azt mondta: „’56 nem azért volt, ami jelenleg az országban folyik”.
Kovács Ernő megköszönte a díjat, és ahogy fogalmazott: „ígérjük – mint eddig – ’56 eszméjéhez hűek leszünk.” Ezt követően a polgármester felhúzta a lyukas zászlót a fekete gyász- és piros-fehér-zöld nemzeti lobogó mellé.
Szintén újdonság! Most először videó felvételt is rögzítettünk. Íme:
A megemlékezés szónoka Dr. Kahler Frigyes egyetemi docens volt. Beszédét történelmi áttekintéssel kezdte, hogy milyen út is vezetett 1956-hoz. Először Kossuth Torinóban rögzített beszédét idézte fel. Vajon megérte-e az áldozat, amelyet az aradi vértanuk és a haza más fiai hoztak a magyar szabadságért? Ahogy a szónok fogalmazott: „már az első világháború megmutatta, hogy minden, amit annak előtte biztosnak hittek, bizonytalan vált. Trianon. Trianon, s egyben egy újabb világháború szenvedése a maradék magyarságnak megmutatta, ha élni akar, újból fel kell vennie a küzdelmet a sorssal, s felvette.”
A docens – mindenki döntse el mire utalva – így fogalmazott: „Az október 23-án békés tüntetéssel kezdődő, majd órák alatt az ÁVH brutális fegyverhasználata miatt, fegyveres felkelésé változó megmozdulás, több volt, mint elkeseredett lázadás, több volt, mint népfelkelés. Ami történt, a szó tudományos és köznyelvi értelmében forradalom volt.”
Dr. Kahler Frigyes kiemelte a vidék szerepét is az 1956-os történésekben, ahogy fogalmazott a forradalom mindenütt élt, „ahol magyar ember élt e hazában” tehát „a fővárosban és a vidéki városokban, a falvakban és a tanyákon”.
A szónok kiemelte, hogy a kommunisták „évtizedekig eltitkolták ami Magyarországon történt, vagy hazudtak róla: otrombán és cinikusan.”
A docens elmondása szerint Bács-Kiskun megyében „október 24. és 29. között 61 helyen dördültek sortüzek, fegyvertelen tüntetők ellen.” Dr. Kahler Frigyes kiemelte Gyurkó Lajos tábornokot, akit vérszomjasnak nevezett – nem hiába – hiszen ahogy mondta „gyilkoltatott: gépfegyverrel, tankkal és repülővel”.
„Tiszakécske halottjai is, a szabadság véráldozatának adóját rótták le” – fogalmazott az egyetemi docens. Az áldozatok névszerinti felsorolása után, felidézte még azok nevét akik „a vész órájában mindent elkövettek az iszonyat enyhítéséért”. Az akkor segítő orvosok nevét, valamint Gémes Mihály atyát, aki a papi ruhákkal kötözte a templomban a sebesülteket.
„1956 (…) legyen szimbólum valamennyiünk számára, a nem túl könnyű mindennapokban. A szabadság, a szeretet, a bátorság, a küzdeni tudás, az áldozat vállalás szimbóluma, amelyhez a vértanuk áldozatából tudunk erőt meríteni, a mi küzdelmeinkhez. Rohanó világunkban legyen egy este, amikor megállunk egy-egy emlékhelyen, egy szál gyertyával vagy virággal: s tudunk mi is áldó imádság mellett elmondani a hősök nevét, akik értünk és az utánunk jövőkért is meghozták a legnagyobb áldozatot.” – zárta beszédét Dr. Kahler Frigyes.
A szónoklat után a Móricz diákjai idézték fel a történteket az évek alatt megszokott klasszikus módon. A műsor végén a diákok egyesével mondták a 17 hősi halott nevét, s egy-egy szál virágot és mécsest helyeztek el az emlékmű talapzatán.
Ezt követte a koszorúzás. Koszorút helyezett el az emlékműnél: (időrendi sorrendben) Tiszakécske Önkormányzata, Történelmi Igazságtételi Bizottság, ’56-os Nemzetőrök, Fidesz, Gazdák (három szervezet), Honismereti Kör, MSZP, Móricz Zsigmond Oktatási Intézmény, Nemzeti Fórum, Református Egyházközség, Református Kollégium, Római Katolikus Egyház, Vállalkozók Pártja.
Majd a megemlékezés virágait helyezték el az önkormányzat képviselői, és a megemlékezők.
A rendezvény a Szózat – gyötrelmes - éneklésével zárult. Egyébként már látom magam előtt, ahogy 10 év múlva már csak CD-ről fogjuk hallgatni a Himnuszt és a Szózatot is. Elgondolkoztató.
Az is elgondolkoztató és megdöbbentő hogy 51 éve több ezren gyülekeztek, manapság pedig néhány százan emlékezünk rájuk. Vajon miért?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? "
/Márai Sándor:Mennyből az angyal/
Utolsó kommentek