A legszomorúbb az, hogy még a menekülő emberekre is vadászott a repülő pilótája– mondta Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakcióvezetője Tiszakécskén, az 1956. október 27-i sortűz áldozatainak emlékére tartott megemlékezésen. A rendezvény koszorúzással zárult.
Rólad beszélni sem szabad
Az esős időjárás miatt a katolikus templomban tartották meg a megemlékezést. Az 1956-os eseményekre és az áldozatokra több százan emlékeztek, a templom zsúfolásig megtelt, ülőhely sem jutott mindenkinek.
A rendezvény szónoka Harrach Péter, a KDNP parlamenti
frakcióvezetője volt. A politikus a legszomorúbbnak azt tartotta az 1956-os kécskei események közül, hogy a pilóta vadászott a menekülőkre is. S bár „parancsot teljesített, de úgy néz ki, hogy szívből, lelkesen teljesítette azt.” Harrach hozzátette: „az embernek még így 56 év után is ökölbe szorul a keze.”
A KDNP-s tisztségviselő szerint mindezek okozója a száz millió ember haláláért felelős kommunizmus eszménye. Beszédének második felét átszőtte az aktuálpolitika, ekkor a szabadság, a munka, a család és a hazaszeretet fontosságáról beszélt.
Zenés-irodalmi műsort a Református Kollégium diákjai adtak. Többek között elhangzott Buda Ferenc Feketeföld c. verse valamint Ákos 1956 c. dala is.
Az MSZP nem misézik
A megemlékezés megszokott rendje az esőhelyszín miatt felborult; a műsor és a beszéd után szentmisét celebráltak a katolikus templomban, és csak ezt követte a Szent Imre téren álló emlékmű megkoszorúzása.
A változásnak nem mindenki örült: egy, a közelemben álló nő azt mondta „na, behúztak minket a csőbe.” Sokan, legalább az emlékezők fele, ha nem a – bűvös – kétharmada hagyta el a templomot a mise kezdete előtt. Vélhetőleg az MSZP helyi szervezetének sem tetszett a sorrendcsere, mert a mise végére koszorújuk már az emlékmű előtt állt, nem várták meg a közös főhajtást.
Jávorka Lajos plébános a mise elején elnézést kért „ha valakinek nehézséget vagy kellemetlenséget” okozott a forgatókönyv változása. Hozzátette: de azért mindenképp jó, hogy a templomban zajlott a megemlékezés, „mert annak idején ide menekülhettek be az emberek.” A katolikus pap megemlékezett elődjéről, Gémes Mihály atyáról is, aki a templomban, az oltárterítőkkel kötözte a sebesültek sebeit. Továbbá felidézte azt is, hogy az atya „a jogosnak érezhető népharagtól” megmentette a pártitkárt azzal, hogy „bezárta a plébániára, hogy ne akasszák föl.”
Még több fotó!
Az 1956-os sortűz 56. évfordulóján készített 56 fotóból álló képgalériánkat ide kattintva nézhetitek végig. Jelöljétek be magatokat és az ismerősöket is!
Az emlékezés virágai
Mivel nem a téren zajlott a megemlékezés, ott hangosítás sem volt. Így a mise végén hangzott el, hogy kik fognak koszorúzni az emlékműnél (ezeket a felsorolás időrendjében közöljük): Tiszakécske Város Önkormányzata, Arany János Művelődési Központ és Könyvtár, a Dél-Alföldi 56-os Vitézi Rend, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség, a Gazdakör és a Kisgazdapárt, Jobbik Magyarországért Mozgalom Tiszakécskei Alapszervezete, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tiszakécskei szervezete, Magyar Szocialista Párt városi szervezte, Móricz Zsigmond Oktatási Intézmény tanárai és diákjai, Református Egyházközség, Református Kollégium, Szentháromság Plébánia és Gémes Mihály Közhasznú Alapítvány, a Tiszakécskei Honismereti Kör tagjai, Városi Óvodák és Bölcsőde és a hozzátartozók, emlékezők.
A megemlékezés a Himnusz spontán éneklésével ért véget.
Légy rajongók a Facebookon, hogy mihamarabb értesülhess az új anyagainkról, illetve ha tetszett, oszd meg írásunkat, hogy másokhoz is eljusson!
Köszönjük!
Utolsó kommentek